Woodrow Wilson

Washington D. C., 1917. április 2.





„A demokrácia érdekében gondoskodni kell a világ biztonságáról"


Az elsõ világháború kitörésekor Woodrow Wilson amerikai elnök semlegességi nyilatkozatot tett országa nevében. Azonban egy olyan hatalmas nemzet számára, mint az amerikai, a tényleges semlegesség megvalósíthatatlannak bizonyult, különösen azután, hogy 1915-ben egy német torpedó elsüllyesztette a Lusitaniát ezerszázkilencvennyolc utasával együtt, köztük 128 amerikai állampolgárral. Az amerikai közvéleményt mélyen megrázta az eset. Az elnök több kemény hangú üzenetben fejezte ki tiltakozását Berlin felé. Egyik emlékezetes beszédében így fogalmazott: „Egyetlen ember sem lehet annyira büszke, hogy emiatt soha ne bocsátkozzon harcba. És egyetlen nemzetnek sem lehet olyan mértékben igaza valamiben, hogy errõl másokat ne kényszerüljön erõvel meggyõzni."

1916-ban Wilsont csekély többséggel ismét elnökké választották. Ezután olyan javaslatot intézett a hadviselõ országok kormányaihoz, amelyben felajánlotta, hogy a béketárgyalások megkezdése érdekében eltekint az USA-t ért atrocitásoktól. Miután ez a taktika nem vezetett sikerre, „Gyõzelem helyett béke" címû beszédében hazája Kongresszusát szólította fel együttmûködésre. Az elnöknek azonban ez az álma is szertefoszlott, mihelyt Németország bejelentette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, vagyis azt, hogy az atlanti térségben minden szövetséges vagy semleges hajót figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt.


Bár mélységesen átérzem a megtenni szándékozott lépés komolyságát és végzetes jelentõségét, valamint az ehhez járuló felelõsség súlyát, mégis, habozás nélkül engedelmeskedve alkotmányos kötelességemnek, nem kevesebbet javasolok a tisztelt Kongresszusnak, mint azt, hogy nyilvánítsa ki a hadiállapotot a birodalmi Németország kormánya, illetve az Egyesült Államok kormánya és népe között; továbbá azt, hogy a Kongresszus hivatalosan fogadja el a ránk erõszakolt hadviselõ státuszt; valamint azt, hogy a Kongresszus nem csupán országunk minél alaposabb védelme érdekében folyamodjon azonnali intézkedésekhez, hanem az ország minden erejét és erõforrását is mozgósítsa annak érdekében, hogy a háború befejezõdjék, és ezt a Német Birodalom is elfogadni kényszerüljön...

Azért fogadjuk el az ellenséges célzatú kihívást, mert tudjuk, hogy egy efféle módszereket követõ kormányzatban nem lelhetünk barátra; illetve azért, mert e hatalom szervezett erõinek jelenlétében, amelyek csak arra várnak, hogy bevégezhessék ismeretlen küldetésüket, nem lehetséges garantálni a világ demokratikus kormányzatainak biztonságát. Most arra készülünk, hogy elfogadjuk a kihívást, hogy hadba bocsátkozzunk a szabadság természetes ellenségével, és amennyiben szükséges, a nemzet minden erejét arra fordítjuk majd, hogy az ellenség minden megtévesztését és hatalmát lebírjuk és megsemmisítsük. Most, a tettetés fátyla nélkül látva a puszta tényeket, örülünk, hogy így küzdhetünk a világ végsõ békéjéért és népeinek felszabadításáért, beleértve a német népet is; hogy így egyaránt küzdhetünk a kis és nagy nemzetek jogaiért és az emberek mindenhol érvényes kiváltságáért, hogy megválaszthassák maguknak az életük és állampolgári engedelmességük módját.

A demokrácia érdekében gondoskodni kell a világ biztonságáról. Békéjét a politikai szabadság kipróbált alapjain kell megteremteni. Mi nem önzõ célokat szolgálunk. Senkit nem kívánunk leigázni vagy uralmunk alá hajtani. Nem igénylünk kárpótlást a magunk számára, nincs szükségünk anyagi kompenzációra az áldozatokért, amelyeket szabadon fogunk meghozni. Csakis az emberi jogok harcosai vagyunk. Számunkra az is elegendõ lesz, ha e jogok annyira szilárddá válnak majd, amennyire csak a nemzetek hite és szabadsága képes lesz õket azzá tenni.

Mivel rosszakarat és önzõ szándék nélkül küzdünk, és nem igénylünk mást a magunk számára, csupán azt, amit minden szabad néppel meg kívánunk majd osztani, bízom benne, hogy hadmûveleteinket szenvedélymentesen fogjuk végrehajtani, és becsülettel, büszkén, mi magunk fogjuk figyelemmel követni a jog és a fair play elveit, amelyekért harcolunk...

Már csupán azért is könnyebb lesz számunkra, hogy hadviselõ félként az igazság és tisztesség emelkedett, derûs szelleme vezéreljen, mivel gyûlölet nélkül cselekszünk, nincs bennünk sem ellenséges érzület valamely néppel szemben, sem pedig vágy arra, hogy bárkit megsértsünk vagy hátráltassunk, csupán fegyveres ellentétben állunk egy felelõtlen államvezetéssel, amely minden emberi és jogi megfontolást félretéve ámokfutásba kezdett. Engedjék meg, hogy ismét hangsúlyozzam: mi õszinte barátai vagyunk a német népnek, és nem kívánunk semmit annyira, mint a közös elõnyünkre váló bizalmi kapcsolatok minél elõbbi helyreállítását, bármilyen nehéz is lehet jelenleg elhinniük, hogy ezt szívünkbõl mondjuk. Az utóbbi gyászos hónapokon át e barátság miatt voltunk elnézõek a jelenlegi német kormányzattal, olyan türelmet és állhatatosságot tanúsítva, amely más körülmények között lehetetlen lett volna. Boldogan fogadjuk majd a következõ lehetõséget, hogy e barátságról tanúbizonyságot tegyünk mindennapi viselkedésünkkel és tetteinkkel a köztünk élõ és sorsunkban osztozó német születésû és szimpátiájú férfi és nõ iránt, és büszkén fogjuk ugyanezt bebizonyítani azoknak is, akik lojálisak távoli rokonaikhoz és az õ kormányukhoz a megpróbáltatások idején. Ezek az emberek többségükben éppoly hû és igaz amerikaiak, mintha soha nem ismertek volna hûséget és nem lettek volna állampolgári kötelezettségeik más irányában. Rögtön mellénk állnak majd, megdorgálják és féken tartják azon keveseket, akiknek más a gondolkodásmódjuk és céljuk. Ha lázadást tapasztalnánk, kemény kézzel fojtanánk el; de ez, ha egyáltalán felüti a fejét, csak szórványosan fordulhat majd elõ, és néhány törvényen kívüli, rosszindulatú egyént kivéve nem lesz arca.

Tisztelt kongresszusi tagok, szomorú és terhes kötelességnek tettem eleget önök elõtt. Talán több áldozatos hónap áll elõttünk a megpróbáltatások tüzében. Félelmetes, hogy háborúba kell vezetni e hatalmas, békés népet, amely háború mind közül a legszörnyûbb és legborzalmasabb, hiszen maga a civilizáció sorsa forog kockán. De az igazság drágább kincs a békénél, és mi harcolni fogunk a szívünkhöz legközelebb álló értékekért: a demokráciáért; a jogért, hogy a hatalom alárendeltjeinek legyen szavuk saját kormányzatukban; a szabad emberek egyetértésén alapuló jog uralmáért, hogy békét és biztonságot teremtsen minden nemzet számára, és végre felszabadítsa a világot. Képesek vagyunk e feladatnak szentelni életünket és vagyonunkat, mindent, amik vagyunk, és mindent, amink csak van, azok büszkeségével, akik tudják, hogy elérkezett a nap, amikor Amerika kiváltsága, hogy vérét onthassa és mozgósíthassa hatalmát az elvekért, amelyekbõl született: a boldogságért és a sokra tartott békéért. Isten segedelmével, Amerika nem is tehet mást.


Wilson elnök javaslata új pályára állította az Egyesült Államokat; a fegyveres semlegesség nem volt kivitelezhetõ, és a demokrácia érdekében gondoskodni kellett a világ biztonságáról. Beszédét vastapssal jutalmazták, ám számára ez nem nyújtott vigaszt: „Mai üzenetem fiataljaink halálhíre volt – mondta a beszéd után. – Különös, hogy ezt megtapsolják."



>>>>





facebook logó rubifoto Twitter artList

Woodrow Wilson | A demokrácia érdekében

Egyetlen ember sem lehet annyira büszke, hogy emiatt soha ne bocsátkozzon harcba. És egyetlen nemzetnek sem lehet olyan mértékben igaza valamiben, hogy errõl másokat ne kényszerüljön erõvel meggyõzni.
szónoklat