Theodore Roosevelt

Osawatomie, Kansas, 1910





„Az új nacionalizmus"



Azért gyűltünk itt ma össze, hogy megemlékezzünk az emberek jogaiért folytatott hosszú harc, az emberiség felemelkedéséért folytatott hosszú harc egyik korszakalkotó eseményéről. Országunk, e nagyszerű köztársaság, semmit nem jelent, amíg az igazi demokrácia diadalát, a választott kormányzat diadalát és hosszú távon egy olyan gazdasági rendszer diadalát nem jelenti, amely minden embernek garantálja, hogy egyenlő eséllyel hozhassa ki a legjobbat önmagából. Ezért van az, hogy Amerika történelme mára a világ történelmének a középpontjában foglal helyet; a világ reményteli arccal fordul demokráciánk felé, és ó, polgártársaim, az önök vállán nemcsak annak terhe nyugszik, hogy saját országuk érdekében teljesítsenek jól, hanem annak terhe is, hogy gondjuk legyen rá, a nemzet is jól teljesítsen az egész emberiség érdekében.

Az emberiség fejlődésének számos stádiumában a haladásnak központi előfeltételei a konfliktusok azok között, akik többet birtokolnak, mint amennyiért megdolgoztak, és [azok között], akik többért dolgoztak, mint amennyit birtokolnak. Napjainkban ez nem más, mint a szabad emberek harca, hogy elérjék és megtartsák az önkormányzás jogát, azon különleges érdekcsoportok ellenében, akik a szabad kormányzás módszereit úgy csűrik-csavarják, hogy az eszköz legyen kezükben a nép akaratának legyőzéséhez. Valamennyi stádiumban és minden körülmények között a harc lényege az esélyegyenlőség megteremtése, a kiváltságok megszüntetése és hogy valamennyi egyén életének és polgárságának értéke a lehető legmagasabb legyen, mind saját magához, mind nemzetközösségünkhöz képest.

Ha majd elérjük a minden polgárnak járó gyakorlati esélyegyenlőséget, az két hatalmas eredményt fog hozni. Először is, minden embernek tisztességes lehetősége lesz rá, hogy kihozza magából a benne rejlő maximumot, hogy elérje a legtöbbet, amit képességei – saját különleges előjogai segítsége nélkül, és mások különleges előjogaitól nem akadályoztatva – lehetővé tesznek, és hogy amit megkeresett, azt alapjában véve megtartsa magának és családjának. Másodszor, az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy a nemzetközösség minden polgárától a lehetőségei szerinti legtöbb szolgálatot fogja kapni. Aki mások különleges előjogainak a terhét viseli, nem képes megadni a nemzetközösségnek a szolgálatot, amire az tisztességes módon jogosult.

A nemzeti hatékonyságnak számos fontos tényezője van. Szükségszerű eredménye az értékmegóvás alapelve széles körű alkalmazásának. Végső soron ez fogja meghatározni nemzetként való sikerünket vagy bukásunkat. A nemzeti hatékonyság nemcsak a természeti kincsekhez és az emberekhez kapcsolódik, hanem legalább ugyanannyira az intézményekhez is. Az egyes államokat az ott élő emberek munkájával kapcsolatban kell hatékonnyá tenni, a nemzetet pedig valamennyi ember munkájával kapcsolatban. Nem szabad, hogy semleges helyek maradjanak, amelyek menedékül szolgálhatnak a törvényszegőknek, különösen a nagy vagyonnal rendelkező törvényszegőknek, akik képesek fizetni a ravasz jogi fortélyokért, melyekből megtanulhatják, hogyan kell kijátszani mindkét fennhatóságot. Szerencsétlen helyzet, amikor a nemzeti törvényhozás nem képes teljesíteni azt a kötelességét, hogy nemzeti szinten orvosolja a problémákat, és az egyetlen nemzeti gyakorlat nem más, mint a bírói testület tisztán negatív joggyakorlata, mellyel megakadályozza az államokat, hogy területükön saját hatáskörükben járjanak el.

Az amerikai nép jogosan követeli az új nacionalizmust, amely nélkül reményünk sincs az új problémákkal szembenézni. Az új nacionalizmus a nemzet igényeit a csoportos, illetve személyes érdekek fölé helyezi. Nem tűri a mérhetetlen zűrzavart, mely abból ered, hogy a helyi törvényhozó testületek a nemzeti kérdéseket helyi kérdésként próbálják meg kezelni. Még kevésbé tűri a tehetetlenséget, amely a kormányzati hatalom túlzott széttagozódásából fakad, a tehetetlenséget, amely lehetőséget nyújt, hogy a helyi önzés vagy gazdag különleges érdekcsoportok pénzelte jogi fortélyok a nemzet működését zsákutcába hajtsák. Ez az új nacionalizmus a végrehajtó hatalmat a közjólét gondnokának tekinti. Azt követeli a bírói testülettől, hogy elsődlegesen az emberek jólétében legyen érdekelt, ne a tulajdonban, mint ahogy azt is megköveteli, hogy a képviselő-testület valamennyi embert képviselje, ne csak egyetlen osztályt vagy csoportot.

A kormányzat feladata az emberek jóléte. A nemzet anyagi fejlődése és jómódja elsősorban annyiban kívánatos, hogy valamennyi állampolgár erkölcsi és anyagi jólétéhez vezessen. Civilizációnkat annyira és csak annyira tekinthetjük sikeresnek, amennyire az átlagos férfiak és nők becsületesek, józan ítélőképességgel és magas szintű eszmékkel rendelkeznek, amennyire részt vesznek a közügyekben, és legfőképpen [amennyire] józanok családi életükben, és egészséges gyermekek apái és anyái, akiket jól nevelnek fel. Valódi és maradandó erkölcsi ráébredésre van szükségünk – és úgy vélem, ezt már el is értük —, ami nélkül valójában egyetlen törvényhozás vagy közigazgatás bölcsessége sem ér semmit. Ugyanakkor meg kell próbálnunk biztosítani a társadalmi és gazdasági törvényhozást is, melynek hiányában, csupán erkölcsi megfontolásokkal, bármilyen haladás szükségszerűen szertefoszlik. Nem számít, mennyire vagyunk becsületesek és jóravalók magánéletünkben; ha hiányoznak a helyes törvények és a törvények helyes betartatása – nemzetként képtelenek vagyunk előre haladni. Ez a legfontosabb. Ugyanakkor [a nemzetnek] csak erősítenie szabad, nem pedig helyettesítenie azokat az értékeket, melyek a jó állampolgárok sajátjai. Mindent számba véve, egy ember pályafutásának legfontosabb eleme azon értékek összessége kell hogy legyen, amelyeket együttesen jellemnek nevezünk. Ha valakiből ez hiányzik, akkor nincs az a törvény, melyet emberi értelem alkothat, nincs az a törvények betartatását biztosító határozott és erős végrehajtó hatalom, amely segíthetne rajta. Helyes jellemmel kell bírnunk, ami elsősorban jó emberré, jó apává és jó férjjé tesz minket otthonunkban, valamint jó szomszéddá. Ha ez megvan, akkor szükség van még törvényekre és a törvények olyan betartatására, melyek a lehető legjobb esélyt nyújtják az egyes polgárok értékeinek fejlődésére. Nemzetünk elsődleges gondja a helyes példát mutató, jó állampolgárság megteremtése. Hogy ezt elérjük, ahhoz haladásra lesz szükség, és arra, hogy köztisztviselőink is nyíltan progresszívak legyenek.



Miután 1901-ben – McKinley elnök meggyilkolását követően – az Egyesült Államok elnöke lett, Theodore Roosevelt elsöprő többséggel megnyerte az 1904-es választásokat. 1908-ban azonban egy kétéves világ körüli út kedvéért visszavonult, és elment Afrikába nagyvadakra vadászni.

Amikor hazatért, megpróbált visszatérni a politikába. Az általa ekkor meghirdetett „új nacionalizmus" nemcsak a kor politikai és társadalmi reformjainak többségét ölelte fel, hanem a gazdasági hatalom nagyvállalatokba történő koncentrálását is elfogadta mint „elkerülhetetlen és szükséges" lépést. Roosevelt feloszlatás helyett inkább szabályozni kívánta őket, megtartva, nem pedig megszüntetve hozzájárulásaikat Amerika vagyonához. A nagyvállalatokat megfelelően energikus kormánnyal kívánta ellensúlyozni. Ezt a programot adta elő beszédében Osawatomie-ban, Kansasben, 1910 augusztusában.


Miután William Tafttal, az 1912-ben hivatalban levő elnökkel szemben nem sikerült megnyernie a republikánus jelölést, Roosevelt független progresszív jelölt maradt. Bár Taftnál több szavazatot gyűjtött össze, hagyta, hogy végül Woodrow Wilson kerüljön ki győztesen.



>>>>



facebook logó rubifoto Twitter artList

Theodore Roosevelt | Az új nacionalizmus

Azért gyűltünk itt ma össze, hogy megemlékezzünk az emberek jogaiért folytatott hosszú harc, az emberiség felemelkedéséért folytatott hosszú harc egyik korszakalkotó eseményéről.
nacionalizmus