Theodore Roosevelt

Washington D.C., 1906. április 14.





„A gereblyés emberek"



Mi most egy olyan nemzet ügyeit látjuk el, melyben a rendkívüli népességnövekedést túlszárnyalja a gazdasági növekedés és az összetett érdekek növekedése. A ma velünk szemben álló anyagi problémák mások, mint Washington idejében voltak, de az emberi természet mögöttes tulajdonságai most is ugyanolyanok, mint akkoriban. Külső megjelenési formájában ugyan megváltozott, mégis ugyanazzal a gonoszságra való hajlammal állunk harcban, mint Washington idejében, és ugyanaz a jóságra való hajlam segít bennünket.

Talán emlékeznek Bunyan A zarándok útja c. könyvében bemutatott gereblyés emberre, aki mindig csak lefelé, maga elé nézett, kezében a gereblyével, s bár mennyei koronát ajánlottak neki a gereblyéért cserébe, ő nem nézett fel és nem törődött a felkínált kinccsel, hanem csak tovább kaparta a mocskot a padlóról.

A zarándok útja gereblyés embere azt az embertípust példázza, aki a szellemi dolgok helyett csupán a fizikai világra összpontosít. Annak a fajta embernek is a szimbóluma, aki élete során következetesen megtagadja, hogy bármi magasztosra odafigyeljen, szemeit ünnepélyes figyelemmel inkább arra fordítja, ami hitvány és közönséges. Nagyon is fontos [persze], hogy ne fordítsuk el fejünket arról, ami hitvány és közönséges. A padló mocskos és össze kell kaparni a gereblyével, s vannak idők és helyek, amikor az összes elképzelhető feladat közül erre van a leginkább szükség. Ám az az ember, aki soha nem tesz mást, aki nem gondol, beszél vagy ír másról, csakis a szemétkaparásban véghezvitt hőstetteiről, nagyon gyorsan válik nemhogy a társadalom megsegítőjévé vagy a jóság hirdetőjévé, hanem a gonoszság legerőteljesebb forrásává.

Sok helyen van jelen fenyegető gonoszság a politikában, a gazdaságban és a társadalomban, és égető szükség van rá, hogy a lehető legkomolyabb háborút hirdessük ellenük. Könyörtelenül le kell leplezni és meg kell támadni minden gonosz embert, legyen az politikus vagy üzletember, és minden gonosz praktikát a politikában, az üzletben, a társadalmi életben egyaránt. Jótevőként üdvözlök minden írót és szónokot, mindenkit, aki az emelvényeken vagy a könyvekben, magazinokban és újságokban könyörtelen elszántsággal visz végbe ilyen támadásokat, de természetesen csak abban az esetben, ha eszükbe vésték, hogy a támadások kizárólag akkor érnek valamit, ha teljes egészében hűek az igazsághoz. A hazug ember semmivel sem különb a tolvajnál, és ha az álnokság becsületsértésként nyilvánul meg, az ember talán még a tolvajnál is alávalóbb. Az elképzelhető legnagyobb gaztett egy becsületes embert hazug módon megtámadni, vagy beteges elvakultsággal, hazugságokkal zaklatni. A ragályos összevissza vádaskodás csak és kizárólag árt a jellemnek. Minden gazember lelke örül, amikor egy becsületes embert ér támadás, sőt akkor is, ha egy gazembert támadnak meg hazug módon.

Én azt mondom, nem védettséget kell adni, hanem könyörtelenül fel kell fedni a politikust, aki elárulja a beléje vetett bizalmat, vagy a nagyhatalmú üzletembert, aki a vagyonát törvénytelen vagy korrupt módon szerzi meg vagy költi el. Elszánt lépésekre van szükség, hogy minden ilyen ember kiűzessék a tisztségéből, amelyre szégyent hozott. A bűnt fel kell fedni és a bűnösöket kézre kell keríteni; nem szabad azonban elfelejteni, hogy noha bűnről van szó, ha a támadás feltűnést keltő, szenzációhajhász és igazságtalan, több kárt okoz a közösségi szellemnek, mint magának a bűnnek. Mivel úgy érzem, egyetlen percet sem szabad pihenni a gonoszság erőivel szemben vívott háborúban, azt kérem, hogy ez a háború eltökélten, ugyanakkor józanul gondolkodva folyjon. A gereblyés emberek gyakran nélkülözhetetlenek a társadalom jóléte érdekében, de csak akkor, ha tudják, mikor kell abbahagyni a mocsok összekaparását, és mikor kell felnézni a mennyei koronára, a méltó igyekezet koronájára. Gyönyörű dolgok vannak felettük és körülöttük, de ha egy idő után már csak azt érzik, hogy semmi más nincs a világon, csak mocsok – hasznosságuk hatalma semmivé foszlik. Hogyha az egész kép feketére van festve, nincs többé mód a gazembereket eltérő színárnyalatuk alapján megkülönböztetni a többiektől. Ez előbb-utóbb egyfajta erkölcsi színvakságot okoz, és az ebben szenvedők végül úgy fogják találni, hogy valójában senki nem tisztán fekete vagy tisztán fehér, hanem mindenki egyformán szürke. Más szóval, sem a megtámadottak becsületességében, sem a támadások igazában nem hisznek többé, ugyanúgy reagálnak a vádakra, mint a bűntettekre, és idővel szinte teljesen reménytelenné válik rávenni őket, hogy kikeljenek a gaztettek ellen, vagy hogy támogassák azt, ami jó. A nép ilyen szellemi hozzáállása csupán a gazfickókat biztatja, a becsületes embereket pedig kétségbeesésbe hajtja.



„Tevékeny élet. Hitvány tespedtség." Theodore Rooseveltnek jó érzéke volt az erőteljes szónoki fordulatokhoz. Egyik kedvenc mondása szerint beszélj halkan, de nagy bot legyen nálad. Új szóval is gazdagította a nyelvet, amikor beszédében – melyet a Képviselőház hivatali épületének alapkőletételénél mondott el – az oknyomozó újságírókat Bunyan gereblyés emberéhez hasonlította.



>>>>



facebook logó rubifoto Twitter artList

Theodore Roosevelt | A gereblyés emberek

Tevékeny élet. Hitvány tespedtség
beszélés